Ők.

Egyikre se emlékezz.

Felejtsd el őket mind.

Ez csak egy rossz álom.

Ébredj fel.

Down through the centuries the notion that life is rounded in a dream
has been a pervasive theme of philosophers and poets.
So doesn't it make sense that death, too, would be wrapped in dream?
That after death, your conscious life would continue,
in what might be called a dream body?
It would be the same dream body you experience in your everyday dream life,
except that in the post-mortal state - you could never again wake up.

Never again return to your physical body.

/Music:The Flashbulb, Lyrics:Waking Life -film-/

Mel Gibson mindent hall, és ez a vígjáték lényege. A nők gondolatait, amiket éppen gondolnak. A ki nem mondott mondatokat. Viszont ez kevés. Maga a belső beszéd még nem az igazság.

A gondolatokat az érzelmek formálják, és az érzelmek pillanatok alatt át is formálhatják őket, cirkuszt teremtve a rend helyett, és akármennyire erőltetik a férfi és nő közötti különbségeket, ugyanarról a dologról beszélünk, csak nem mindegy melyik végén nézünk bele a távcsőbe és mi az a kép amit látunk: az egészet kicsiben, vagy egy egész kicsi részt nagyban.

Félig néztem csak meg a filmet, mert meleg van. Jól esett most netezni. Megnéztem a fesztiválokat, a hegyalján most pénteken nagyon jó felhozatal lesz, néztem még valami nagyon industrial-t is, de az nem az én világom, az ozorán pedig mindeni kartávolságú térben mozog a többi embertől, illendően, mint amikor egymás mellé állunk a piszoároknál ha nagy a tömeg.

Lehet hogy ez az utolsó példa nem szól mindkét nemnek.

Kartávolságú térben. Valahogy nem tetszik. Vagy tetszik. Nem vagyok biztos magamban. Inkább mégse tetszik.

Marad a bánkitó. Ott legalább lesznek ismerősök. Bár egyedül is el lehet menni fesztre, az is érdekes lehet. Vagy éppenséggel teljesen szar. Ki tudja. A puding meg a próba meg az evés.

Puszpusz.

Cső.

Angyalföld.

Talán a legjobb lenne érzelmek nélkül élni, mint egy gép. Enni, üríteni, aludni, szexelni, dolgozni, a többi géppel együtt lenni néha, amit bulinak neveznék.

Kitépném az összes áramkört, amik az érzelmekhez kapcsolódnak.

Egy olyan páncélt alakítanék ki magam köré, amin senki és semmi sem tud áttörni.

A szívemet se nyitnám meg soha senki felé.

Mert, ha jól látom, már nincs is szívem.

Csak üresség.

Kongó üresség.

bimm. bamm. bimm. bamm.bimm. bamm.

Nem látom értelmét annak, hogy felinduljak azon, hogy hirtelen megrohan pár pozitív érzés. Jól érzem magam tőlük. Aztán jön egy negatív, és máris rosszul érzem magam. Kibaszott libikóka! Semmi értelme! Én inkább kiszállok. Nem érdekelnek se a jó, se a rossz érzelmek, mindkettővel csak a baj van, a jókkal az hogy véget érnek, a rosszakkal meg az hogy elkezdődnek.

Üres vagyok.

Teljesen.

Megyek tovább, ez nem az én helyem. Itt nincs senki, akinek fontosabb lennék. Mennem kell, egyre távolabb, egyre messzebb, el innen ebből a kurva országból, ezektől az emberektől, mert megfolyt az ambivalencia és a képmutatás, mert én csak boldog akarok lenni, de nem tudok mert egy kibaszott sötét árnyék mindig kirúgja a lábam alól a talajt amikor már kezdeném magammal elhitetni hogy én is lehetek olyan, mint mások, nekem is lehet valakim, én is szerethetek valakit, de nem.

Az én sorsom az, hogy soha, senkit sem.

Soha.

Jobb is lenne nem érezni semmit. Csak csinálni a dolgom. És egyik nap arra ébredni, hogy nincs tovább.

Érzelmek. Csak a bajt hozzák a fejemre.

Honnan lett ennyi komment? 100? 90 volt csak spam...

knowyourmeme

Ma dőltem először hátra a székemben, itthon, a monitorok előtt.

Idáig mindig belehajoltam a lenti monitorba, és összeszűkült szemmel olvasgattam a dolgokat.

Ma meg, ctrl+ és minden nagyobb, jobban látható lett.

A hangszórókat is jobban hallom így.

És a billentyűzetet is a combjaimra tettem, hogy a legkisebb felületen se érintkezzen a csuklóm az asztal lapjával.

Egyszerűen mesés.

A szék támlája megtartja a hátamat.

És végre érzem, hogy JÓ írni.

-...egy öreg fánál álltam, körülöttem a téli újtelepítésű erdő sivársága, átláthatósága. Csönd, a harkályok néha beleberregtek. A fába villám sújthatott, elütött az összes társától. A környéken se volt még hasonló fajta sem. Csak az újtelepítésű akácok, meg a nádas. Izzótelep, kiserdő, kápmegyer, geocaching. Egy kb húsz méter széles kör közepén tűzrakás volt, a fa ereje hozhatta ide az embereket. Nem volt szemét, nyári tűzrakóhely lehetett. Körbenéztem, figyeltem hogy nincs-e a közelben idegen, rosszakaró, bárki. Nálam volt az állvány és a gép is, rákaptam a saját fotós képekre. Az erdő szürkésbarna hangulatú volt, és miután megtaláltam a geoládát, készítettem egy képet. Egy képet magamról és a fáról.

Olyan érzés volt, mintha valamiféle boszorkány-gyülekező hely lett volna itt valamikor, csak a környezetet úgy megváltoztatták az idők során, hogy mára csupán ez az egy fa maradt emlékül. Ilyen helyekre érdemes kitenni a geoládákat, és a logokból láttam, hogy ide csak reggel érdemes menni. Nem szeretem, ha látnak, miközben kiásom az avar alól a kis konyhai mikrós edényt. Ez egy apró küldetés néha, kell hozzá egy gps, és a koordináták a geocaching.hu-ról. Direkt nem csinálok belőle linket, túl sok link van már amúgy is.

Szóval hátrébb kerültem a monitoroktól, és így nem görnyednek a vállaim, sokkal jobban érzem magam.

Olyan nyugodtan lehet vezetni budapesten.

Nem érdekel hogy kisbetűvel írtam hogy budapest, hiába húzod alá pirossal, tudom hogy nem úgy kell!

Na és!

Szóval nyugodtan vezettem budapesten a mai nap, egy autót, az enyémet.

Egyszer csak pirosra váltott a lámpa!

És nem tudom hogyan, de megálltam.

Nem volt semmi izgalmas, hihetetlen benne.

Csupán megálltam.

Errefel a mögöttem jövő autós hirtelen megállt.

Nem állt nagyon rám.

Vártuk hogy zöldre váltson a lámpa.

Néztem a gyalogátkelő zöldjét, villogni kezdett, levettem a lábam a fékről, és csúsztattam a kuplungot.

A mögöttem lévő audis, kopasz gyerek is hasonlóan tett, gondolom.

A lámpánk sárgára váltott, majd zöldre, gázt adtam, és egyes, kettes, hármas.

Pillanatok alatt hatvannal mentem.

A mögöttem jövő is hasonlóan tett, de mivel az ő autójában erősebb motor volt, balról megelőzött.

Átmentem pár zöldön, mire újra piros lett.

És megint csak vártam.

Közben csutkára tekerve üvöltött az iron maidentől a caught somewhere in time.

Megint mögém állt valaki.

A lámpa zöldre váltott, és újra elindultam.

Egyes, kettes, hármas, négyes, ötös.

Százzal mentem.

Majd újra lassítottam, mert jött egy macisajt és budaörs.

Igen, ezt is kisbetűvel írtam, de nem érdekel, budaörs.

Nyugodtan vezettem ma budapesten.

Kurva izgalmas bejegyzés lett mi?

És kik a szemétládák?

Emberek?

Bringások?

Állatok?

Patkányok?

Motorosok?

Mélyépítő munkások?

tetszik ez az animált előadás!

és ehhez a másikhoz van magyar felirat is, humoros beszélgetés komoly kérdésekről

"A repülőtereken úgy terelik az utasokat, mint a birkákat.
De sebaj, a pásztorok igen csinosak.
-Uram, egy pillanat! Örömmel értesítem, hogy
ön a tízmilliomodik utasunk az athéni repülőtéren.
-Nagyszerű.
-Kérem, fáradjon velem!
-Sajnos nem tehetem, át kell szállnom. Bejrútba utazom, nem késhetem le a gépet!
-Kérem...ez a munkám. Nem tart sokáig, a vezetőség szeretné köszönteni önt. Megkínálnánk egy itallal! Kérem...
-Rendben.
-Jöjjön uram!
*értesítjük kedves utasainkat, hogy az airitalia római járata megérkezett.*
-És mindezt csupán azért, mert én vagyok a tízmilliomodik utas?
-Anabelle vagyok, az utas húsz perc múlva ott lesz, uram.
-Húsz perc múlva? egy pillanat, nekem el kell érnem a gépemet.
-Több bejrúti gép van.
-De az én bőröndömet arra tették!
-A bőröndje itt van a kocsiban.
-Beszállni.
-Kérem, ne ijedjen meg, sajnálom, de muszáj volt megszereznünk magát.
-Megszerezni engem?
-Kell nekünk!!!
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert a bőröndje itt van a kocsiban.
-Beszállni.
-Kérem, ne ijedjen meg, sajnálom, de muszáj volt megszereznünk magát.
-Megszerezni engem?
-Kell nekünk!!!
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Kell nekünk.
-Kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Miért?
-Miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga ke...
-Azért, mert maga ke...
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Bátorkodhatom megkérdezni, hogy miért?
-Miért?
-Miért?
-Miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga ke...ke..ke...kell nekünk.
-Bátorkodhatomme kodhatomme kodhatomme kodhatommegkérdezni, hogy miért?
-Ez nyilvánvaló. Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
-Azért, mert maga kell nekünk.
.......

a mix from radio Tilos ( http://tilos.hu/index.php?page_id=int... ) some years ago.

Van valami kimondhatatlanul erős vágyam arra, hogy ébren legyek napközben.

A reggeli kávé nem segít, csak a tea. Sok tea, napközben, zöld tea, víz. Újra tudok beszélni. Újra látom a világot, figyelek, nem idegeskedek, mindenre jut időm, mert a kezemben tartom az életem, és nem fordítva.

a TÉNYEK MÁSOK. kEVÉS TEÁT, ÉS MEG KEVESEBB VIZET ISZOK.

A reggeli kávéban, és a napközben elfogyasztott energiaitalokban bízok.

"Lukács nagy sebességgel sietett a csomádhoz közeli országúton. Meg akarta előzni a sort. Ő tud vezetni! Ő nem fél egy kis esőtől, mint a többiek! Ezt nektek, kielőzöm a sort ezen a fél kilométeren, nézzétek csak! Lukács nevetve nézett jobbra, a leelőzött autósokra, majd előre, a felé száguldó kamionra."

zene:Lei Qiang-Picking flowers

Koppány százzal hajt a Vezér úton, a hajnali stoptáblák nem állíthatják meg. Sietnie kell, nehogy elkéssen, bár nincs különösebb célja, csak túlélni ezt a napot is. Hajnal van, az égen szürke felhők ütik vissza a napsugarakat, és minden hideg. Galambok éhes seregei egy úton szétkenődött macska beleiből csipegetnek.

Koppány minden napja tele van izgalmas dolgokkal. Sok helyre jár, sok emberrel találkozik, és mindenkihez van egy jó szava. Az emberek szeretik, mert megoldja a problémákat. Koppány is szereti az embereket, mert néha kap tőlük jattot. Bérezésen felüli elismerése ez a munkájának.

Most is végzett egy címen, már indulna is tovább. Beül az autóba, elfordítja a kulcsot, morog a motor. De Koppány csak maga elé bámul. A bal keze a kormányon, a jobbja egyesbe teszi a váltót, a kuplung benyomva, mégse indul. Megállt az élet. Ez a pillanat kimerevedik, mint egy fotó.

Miben különbözik Koppány e napja a többitől? Miben más ez a péntek, mint az egy héttel ezelőtti péntek? Emlékszik még, mi történt azon a napon? Valamire? Bármire! Semmire?

Az ember, aki a jelenben él. A múltjára nem emlékszik, a jövője nem izgatja. Minden nap egy új, izgalmas, felejtésre méltó nap lehetőségét rejti magában.

Az évekké sűrűsödött, heti bontásban ötvenkét csomagban elkülönített, kocsonyás állagúra összefolyt napokban zizegő, hatvanszor hatvanperces kötegekben huszonnégyesével összesodrott másodpercek tized, század, és ezredrészei teszik magukévá Koppány életét, a jelenéből táplálkozó múltját.

Végül megelevenedik a kép, és Koppány elhajt a parkolóból. A sarkon fékcsikorgás, elütöttek egy nőt, Bettinát, de Koppány ezt már nem látja, mert a másik irányba hajt.

A nap most kel fel.

zene: Doobie Brothers-Don't Stop To Watch The Wheels

Van néha úgy, hogy az ember csak le akarna feküdni az ágyra, és aludni, éveken át, olyan fáradt.

Amália egész nap álmos volt. Az irodából hazajött, és melegített magának három az egyben kávét.

Kinézett az ablakon, a szürke város álmos utcájára.

Lenn, öt emelet mélyen, a patak mentén Bekény sétáltatta a kutyáját.

A kutya egy gombóctestű husky.

Amália álmosan figyelte őket, ahogy távolodnak a nyárfák csupasz ágai alatt.

zene: Lisa Gerrard-The Messenger

Brúnó megállt a Rákos patak mellett. Egészen pontosan itt:  47°32'33.36"N ,  19° 4'3.70"E. Ezen a ponton van egy híd, egy vágánnyal, át a patakon. A sínekből már nem maradt semmi, rég volt gyárakhoz vittek anyagot. Amikor még a Váci út tele volt iparral. Munkás utazik a villamoson, hogy a biztos munkahelyén eltöltsön nyolc órát, majd utána a panellakásban megmelegítse üzemi konyháról hozott ebédjét a villanysparhelten, a feleségével, Renátával váltsanak néhány szót, majd pár sör után belezuhanjon az ágyba.

Zene: Basil Poledouris-The Hunt For Red October

Aurél szárongpapucsban álldogáll a közösen vett újépítésű lakásuk konyhájában.

Galina már egy jó ideje a vécén ül.

-Mikor jössz már ki, drágám? -kérdezi az ajtót Aurél, miközben testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi. Galina válasz helyett csak nyög egy kicsit.

Két héten át léböjtkúrán voltak, és az ilyet nem tolerálja a test. A belek mérgesen morognak Aurél hasában, mintha kígyófészek költözött volna belé!

A tévé mellett áll a műcseresznyefa-bonszáj, és japán jókívánságcédulák lógnak rajta. A vécéajtót teledíszítették közös nyaralásaik fényképeivel; Aurél feje sokszor csak félig látszik, mivel Galina egy 140 centi alacsony asszony.

Őrjítő várakozás...de jól esne most egy pohár meleg, sós tej.

Galina lehúzza a vécét, de a zár nem kattan. -Drágám, mi lesz már, meddig várjak rád? -kérdezi Aurél, összeszorított ajkakkal, a végső határ felé közeledve.

Tekintetével keres valamit, ami megnyugatná, bármit! Ott függ a bambuszból készült szélcsengő amit még Balin vettek, a Buddha szobor, amit Taiwanon kaptak a szállodában, hűtőmágneserdő, egzotikus utazásokból maradt apróságok, kagylók, sivatagi homok, szobrok...MENNYI SZART HALMOZTUNK FEL MÁR IDÁIG IS! ENGEDJ MÁR BE GALINA, AZ ISTEN SZERELMÉRE! -üvölti Aurél,

de már késő.

Késő, és kínosan, melegen folydogál a lábszárán lefelé, átáztatva a szárongpapucsokat amikben áll, egyedül, az újépítésű lakásuk konyhájában.

2010.10.12

zene:Prodigy-Breathe